Rendszerváltásnak nyoma sincs
Stílusváltásnak annál inkább
Szurkolok, hogy a parlamentben rendben lemenjenek a miniszterjelölti meghallgatások, és a kormány 13-án el is tudja kezdeni a munkáját. Nagy most az önbizalom, és az odaítélt bizalom egyaránt, de ettől a kritika még nem felesleges.
Bizalom ide, önbizalom oda, ám mivel a képviselőháznak baloldali értékrendű tagja nincs, ezért minden ilyen hajlamú állampolgár, szakember, politikus, közíró stb. “ab ovo” ellenzékinek tekinthető. Jómagam, mint egy inci-finci , ám de nagyon baloldali párt vezetője pedig pláne.
Szóval, nem a szőlő savanyú, hanem egy másik dombról nézem a parlamenti és kormányzati ültetvényt.
Nos, a miniszter bársonyszékekre ültetendők egy része ma elmondta a magáét. Kicsit kötözködtek velük a fideszesek, de összességében simán mentek a rendezvények. Megtudtuk például, hogy ki mit nem akar csinálni, illetve hogy a határkerítés marad, orosz naftához a Tisza is ragaszkodik, egyébként pedig a környezetvédelem, a hadsereg, az agrárium és az egészségünk jobb lesz, és mindenképpen szebben fogják előadni a kormányzati produkciót.
Lett három tündibündi kormányszóvivő is, akik tényleg bizonyítottan tehetséges szakemberek, s akikre most az a sors vár, hogy a független kérdező szerepéből a szart is eladni köteles brókerébe lépjenek. Nem irigylem őket. Esetleg vegyenek leckét Havas tanár úrtól, aki nyilván elmondaná nekik, hogy a kormány helyett hová menjenek!
Még eggyel hátrébb lépve az alakuló “ültetvényre”, na jó ülésre, a Mi hazánk viszont megmutatta, hogy a Tisztelt Házban is helybe lehet menni a lószerszámért.
Ezek ugyanis voltak annyira debilek, hogy kivonulással akartak indítani, ami az esetükben elvileg helyes irány, az viszont kevésbé, hogy vissza is ültek. Két indokuk volt a távozásra, egyszer egy tényleges, a másik pedig az, amit rájuk fogtak. Elvileg csak folytatni akarták Szálasi Ferenc hagyományát, vagyis a Szent Koronára való felesküdést, amire azt az alkalmat akarták megragadni, amikor az ülésteremben éppen zenebona szólt. A hivatkozásuk vérfagyasztóan primitív, hogy t.i. ők annyira utálják az EU-t, hogy semmiképp sem hajlandók se Beethovent, se Örömódát hallgatni, ami szerintük illegitim, hiszen csak államoknak lehet himnuszuk.
Azt már rengeteg szakember elmondta, hogy himnusza annak van, aki ilyet csak akar, sőt, még sportkluboknak is lehet, illetve van. Azt kevésbé, hogy az ebben a blokkban elhangzott Szózat viszont nem himnusz, de még a cigányhimnuszként beharangozott Zöld az erdő című dal sem az, minthogy létezik egy ténylegesen nemzetközi cigányhimnusz (Gelem, Gelem), az itteni pedig a magyarországi cigányok egyik nagy becsben tartott dala. Igaz, annyi trükk volt a dologban, hogy a sükösdi tamburások előadásában szintén elhangzott a Tavaszi szél vizet áraszt című kvázi Tisza-himnusz, ami kapcsán persze nehéz lenne azt mondani, hogy már Freddie Mercury őstiszás lett volna a Queen nevű “államban”.
Minthogy ezek a Mi hazánk fedőnevű szerencsétlenek pont a gyerekek fellépése során vonultak ki, ezért standra-pityere rájuk verték a rasszista bélyeget, ami persze akkor is stimmel, ha éppen nem gondoltak volna ilyesmit (pedig de).
Mindenesetre tényleg jó volt nézni, ahogy a mufurc Kövért felváltotta az üde Forsthoffer, és azt is, hogy az Országháza előtti téren ment a buli a vidám excellenciás hölgyek és urak társaságában. Jut eszembe, ennek a gigabulinak a pár száz milliós költségét ki fizette? Csak nem a nehéz pénzügyeivel birkózó kormány? Na, jó, nem élcelődöm, mert Karácsony még megsértődik. Vagy Magyar. Mindegy is…
A lényeg, hogy az első két törvény egyike a rendeleti kormányzás gyors meghosszabbítása volt, állítólag csak 13-áig, azaz szerdáig, ténylegesen viszont egy fél évig. A hivatkozás ugyanaz, mint Orbánéknál hangzott, hogy t.i. szorít az idő, így hatékonyabb, ez a legegyszerűbb stb. A Tisza-hívők ezt teljesen helyesnek gondolják, pont olyan komoly képpel, amint ‘anno’ az ellenkezőjét magyarázták.
Szóval, a stílus kétségkívül sokkal jobb, a tényleges politikai teljesítmények pedig egyelőre az ablakban, illetve a kirakatban. Ha Orbán “rendszer” volt, akkor az egyelőre nem változott.
Egy kivétel mégis van. Sulyok durva elküldése a francba, nem túl jól sikerült, még akkor sem, ha szerencsétlen elnökünk csak zavart vigyorral igazolta vissza tényleges gondolatait.
Az új rezsimnek választania kellett: vagy ugyanazt csinálja, mint a Fidesz, noha egy fokkal jobb (ill. gorombább) stílusban, vagy valóban ragaszkodik a jogállami normákhoz, vállalva persze a nehézségeket. Eddig Fidesz 2.0.